A betegszabadság és a táppénz közötti fő különbség az, hogy a betegszabadságot a munkáltató fizeti, és ez az időszak a munkavállaló keresőképtelenségének első 15 napjára korlátozódik. A 15 nap letelte után jár a táppénz, amely egészségbiztosítási ellátást jelent. A betegszabadságról a Munka törvénykönyve tartalmaz rendelkezéseket, amely szerint évente 15 nap betegszabadság jár a munkavállalónak keresőképtelenség esetén. Ezen időszakra a munkáltató 70%-os távolléti díjat fizet az alkalmazottnak.
A munkavállaló számára a táppénz akkor jár, amikor a keresőképtelenség első 15 napja, vagyis a betegszabadság időszaka lejárt. A betegszabadság kizárólag a saját betegsége után jár, míg a táppénzt a szülő kaphatja a gyermeke betegsége esetén is, egészen a gyermek 12 éves koráig. Ezt az gyermekápolási táppénznek nevezzük.
Táppénzt csak az a személy kaphat, aki rendelkezik biztosítási jogviszonnyal, és fizeti a társadalombiztosítási járulékot. Emellett az orvosnak kell igazolnia a keresőképtelenséget. A táppénz időtartama a keresőképtelenség idejére vonatkozik, de legfeljebb egy évig.
A táppénz összege általában a napi átlagkereset 60%-a, de bizonyos esetekben (pl. kórházi vagy egyéb fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás, ápolás esetén)